Itt a 3. rész. Remélem elég jó lett
-Mi vagy te?-kérdezte Louis és szemeimbe nézett.
-Úgy látszik vámpír.-mondtam majd lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Elvált fejemtől de én visszahúztam és már visszacsókolt. Kezével a hajamba túrt és meghúzta azt. Fokozatosan csókoltam végig arcán majd a nyakán.Megnyaltam a nyelvemmel és kitapintottam egy kisebb eret és mohón belé haraptam.
-Ahh Hazz engedj el. Ez fáj.-nyögdécselt fájdalmában Louis de nem tudtam elválni nyakát. Túl édes volt a vére. Louis kezeit a vállaimra helyezte és megszorította azokat amikor erősebb volt a fájdalom. Én hátát simogattam és éreztem, hogy kezd elernyedni ezért abba hagytam és elváltam nyakától.
-Hazz....-suttogta Louis
-Ne mondj semmit. Gyere felviszlek.-mondtam majd leemeltem a konyhapultról és hihetetlen gyorsasággal felszáguldottam az emeletre egyenesen Lou szobájába. Letettem az ágyára és megragadta a karomat.
-Maradj velem.-mondta ki nagy nehezen
-Nem lehet. Még a végén megöllek.-magyarázkodtam és tényleg nem akartam a közelében lenni.
-Nem érdekel. Maradj itt és kész. Ölelj át.-mondta és nem tudtam ellenállni hívó szavának így mellé feküdtem és fejét a mellkasomra helyezte.
-Látod Harry megmondtam, hogy a tied lesz.-mondta az ismerősen csengő női hang
-Nem. Ő nem az enyém. Látod mit tettem velem. Egy szörnyeteg vagyok. Érted!! Nem akartam kiszívni a legjobb barátom vérét. -mondtam majd idegességembe nekilöktem őt a falnak. Hirtelen elém ugrott és próbált megcsókolni de nem is értettem.
-Hagyd békén!-kiabálta Louis gyenge hangerővel.
-Látod, mondtam, hogy fontos vagy neki. Köszönd meg és élj vele együtt.-mondta majd elillant, mint a kámfor. Én visszamentem Lou-hoz és mellé feküdtem.
-Sajnálom Lou, hogy ezt látnod kellett.-mondtam majd egy puszit nyomtam hajába és köré fontam kezemet. Fejét mellkasomra tette és úgy feküdtünk.
-Semmi baj. Csak az idegesített fel, hogy majdnem megcsókolt.-mondta Louis majd felnézett rám. Gyönyörű kék szemei még mindig elvarázsoltak.-Csókolj meg.-mondta hirtelen és teljesítettem óhaját. Magamra rántottam és megcsókoltam. Kezeimet átfontam hátán és szorosan magamhoz öleltem miközben nyelvemet átdugtam szájába és táncba hívtam nyelvét. Tenyeremet levezettem formás seggéhez és belemarkoltam. Louis a számba nyögött. Éreztem, hogy nem kell sok hogy most azonnal leteperjem őt de nem tettem. Inkább elváltam tőle és mosolyra húzódott a szám, ja és levegőt is kapnom kellett.
-Figyelj Loui. Meg kell kérjelek arra, hogy ezt ne mond el a srácoknak. Még a végén kiakadnának.-kértem tőle és egy aprót bólintott
-Skacok megjöttünk.-kiabálta Zayn és Lou gyorsan lemászott rólam. Louis leöblítette az arcát mivel közöltem vele, hogy tiszta vörös az arca. :) Én lementem és üdvözöltem a fiúkat.
-Cső Harry.-kezelt le velem Niall
-Helló haver. Mizujs?-kérdeztem és próbáltam nem Lou-ra koncentrálni aki addigra lejött és végig néztem rajta.Fenekén meggyűrődött a nadrágja ahol belemarkoltam. Sexynek találtam.
-Hahó....Harry-bökdösött Liam-Figyelsz ránk egyáltalán?
-Mi? Ja igen.
-Mit mondtam abban a 10 másodpercben amíg Louis-t stírölted?-kérdezte Niall
-Hát azt hogy.....hogy....te...meg...hogy Mivan?.
-Ne fojtasd. Csak annyit mondtam, hogy örült rajongók vettek körbe minket. Paul alig bírt velük.
-Hát igen. Örültek azok a Directionerek.-csóválta a fejét majd elment de előtte elköszönt tőlünk.
-És mi volt amíg mi nem voltunk itthon?-kérdezte Zayn felvont szemöldökkel a nem figyelő Louis-ra nézve
-Semmi. Én punnyadtam a szobámban Louis pedig nem tudom........talán-vakartam az állam-aludt.-mondtam valamit és reménykedtem, hogy elhiszik.
-Értem. Nos arra gondoltunk, hogy talán nyársalhatnánk egy kicsit. Mit szóltok?-nézett Zayn először Louis-ra majd ezután rám.
-Jól hangzik. Rég voltunk már és ránk fér. Én benne vagyok.-vágta rá hirtelen Louis majd rám emelte a tekintetét. és inni kezdett
-Szerintem is és mikor?-kérdeztem érdeklődve
-Már megvettünk mindent és ma este nyársalunk ja és még valami. Felverünk pár sátrat és kint fogunk aludni.-mondta Liam és hirtelen Louis kiköpte ami a szájában volt és köhögni kezdett.
-Jól vagy Lou?-kérdezte Zayn átkarolva a nyakát.
-P..Persze.-nyögte ki majd felment
-Mi baja van? Mi tettél vele?-kérdezte Niall
-Semmit sem csináltam.-mondtam megvédve magamat az esetleges rágalmaktól
-Készülődjünk mindjárt este lesz. Addig nézd meg mi van Louval.
-Miért én?-kérdeztem egy kicsit felháborodva bár örültem, hogy engem választottak. Gyorsan felmentem és benéztem a szobájába. Nem találtam de hallottam, hogy nyitja a csapot. Tehát fürdik. Gyorsan bementem és meglestem őt. Ezért is jó, hogy bandatársak vagyunk. Beismerem meglestem már párszor. Gondosan megmosta magát mindenhol és ez egy kicsi mosolyt csalt a számra. Elzárta a csapot én gyorsan bementem a hálóba és vártam míg kijön addig a fiókos szekrényén lévő fotókat néztem. Meglepődtem, hogy még meg vannak a közös fotóink. Na jó nem lepődtem meg annyira.
-Harry-mondta vékonyabb hangon és amikor arra néztem egy törölköző volt dereka köré tekerve így láthattam izmos felsőtestét és tetkóit is-Mit keresel te itt fent?. Nem tudom, hogy mi van velem de egyszerűen megbabonázott, hogy egy valami választ el tőle az pedig a törülköző.
-A fiúk felküldtek hogy nézzelek meg. De mond csak minden rendben?-kérdeztem majd felálltam és elé sétáltam. A magasságkülönbség az előnyömre vált. Láttam minden egyes vízcseppek amint leperegnek a testén és véget érnek derekánál.
-P..Persze.-motyogta és észrevettem, hogy zavarban van. Amikor szemeimbe nézett láttam egyfajta csillogást a szemében mint ha csak arra várna, hogy megöleljem.
-Nem voltál túl meggyőző Tommo.-mondtam az egyik becenevét és mint ha azt láttam volna, hogy elmosolyog
-Figyelj tudom, hogy ez az egész ami ma történt egy kicsit sok volt. Azt szeretném ha elfelejtenénk mintha mi sem történt volna. Nem akartalak megharapni sem. Nem akarom, hogy úgy emlékezz erre mint ha letámadtalak volna és ebédként kezeltelek volna.
-Te nem kezeltél annak és figyelj nem akarom elfelejteni amik történtek. Felfogtad?-kérdezte idegesen majd leült az ágyra és megpaskolta maga mellett a helyet. Leültem mellé és feszülten figyeltem ahogyan nyújtózkodik de arról megfeledkezett, hogy majdnem pucéran ül mellettem. Hát igen Louis nem az a szégyenlős típus. Na jó de az. Ezt szeretem benne a legjobban. Bárcsak a kapcsolatunk erősebb lenne, de nem adom fel. Már tudom, mi az az igaz szerelem és meg is találtam azt akit kerestem egész életemben. Ő volt az Louis Tomlinson........
